Bár hó még nem esett ezidáig, azért az idő már sokszor borongós, zord, télies. Na pont az ilyen napok lélekmelengető levese ez a fokhagymakrémleves. A többi, eddig Veletek megosztott krémlevessel ellentétben ennek az elkészítése nem mentes minden macerától, de garantáltan megéri a fáradságot.
Hozzávalók:
6 nagy fej fokhagyma
két evőkanál olívaolaj
só, frissen őrölt bors
1 liter víz
2 dl száraz fehérbor
2 kávékanál morzsolt kakukkfű
1 késhegyni őrölt szerecsendió
2 evőkanál liszt
2 dl tejszín
A pirított zsemlekockákhoz:
2 szikkadt zsemle
15 dkg vaj
só, frissen őrölt bors
Előmelegítjük a sütőt 200 fokra. A fokhagymafejeket egy recés késsel megskalpoljuk, egymás mellé ültetjük őket egy tepsibe, meglocsoljuk az olívaolajjal, és sózzuk, borsozzuk. Alufóliával lefedve fél óráig sütjük őket, majd az alufóliát levéve tíz perc alatt megbarnítjuk a fokhagymákat. Kivesszük őket a tepsiből, és megvárjuk, míg langyosra hűlnek (ez ilyen hűvös időben a teraszon vagy erkélyen percek kérdése). A kihűlt gerezdek belsejéből kinyomjuk a krémesre sült fokhagymákat egy lábasba.
Felöntjük a vízzel és a borral, rászórjuk a kakukkfüvet, a szerecsendiót, sózzuk, borsozzuk, mérsékelt lángon felforraljuk, és takarékon 15 percig gyöngyöztetjük. Ezalatt egy kisebb tálban csomómentesre keverjük a lisztet a tejszínnel, valamint apróra felkockázzuk a zsemléket. Egy serpenyőben felolvasztjuk a vajat, és mérsékelt tűzön kevergetve barnára pirítjuk a zsemlekockákat. Ha elkészült, kicsit sózzuk-borsozzuk.
A közben megfőtt levesünket turmixgépben pürésítjük, és egy kevés kivételével visszaöntjük a lábasba. Ezt a keveset összevegyítjük a tejszínes-lisztes habarással, és óvatosan, lassan a levesbe csurgatjuk. Tovább főzzük még néhány percig, megkósoljuk, hogy elég fűszeres-e (ha nem, pótoljuk). Külön kínáljuk hozzá a pirított zsemlekockát.
A recept Stahl Judit: Végre Otthon! c. könyvéből van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése