Nos, az úgy kezdődött, hogy kaptam a férjem szüleitől egy jókora üveg házi szilvalekvárt. A rákövetkező hétvégére pedig kirándulást terveztünk - ennek régi családi hagyomány szerint (gépes-tészta, mézes, sajtos rúd és társai :)) elengedhetetlen kelléke a hátizsákba kiporciózható és az erdőben elővehető sütemény :). Nem mintha éhesek lennénk az erdőben vagy bármikor, mert általában túlzásba visszük az élelmezés-ügyi előkészületeket, de akkor is van valami meghatározhatatlan szépsége annak, amikor a gondosan megsütött falatokat az ember fia vagy lánya az otthonától távol a kezébe veszi. :) Szóval a lekvár adta az ihletet, a Nők Lapja Konyha (2010/9) pedig egy remek őszi receptet.
Hozzávalók:
30 dkg liszt
20 dkg puha vaj
15 dkg barna cukor
2 tojás
10 dkg zabpehely
fél zacskó sütőpor
fél citrom reszelt héja
csipet őrölt fahéj
Az összeragasztáshoz: szilvalekvár
Egy evőkanálnyi vajon egy serpenyőben megpirítjuk a zabpelyhet, majd félretesszük kihűlni.
Előmelegítjük a sütőt 160 fokra (légkeverés!).
A maradék vajat a cukorral, kézimixerrel habosra keverjük, a tojást hozzáadjuk, és tovább keverjük.
Összevegyítjük egy másik tálban a zabpelyhet, a lisztet, a sütőport, a fahéjat és a citromhéjat, és a vajas-cukros-tojásos egyvelegbe forgatjuk. A masszából lisztes kézzel golyókat formázunk, és sütőpapírral fedett sütőlemezen korongokká lapogatjuk őket. Hagyjunk köztük némi rést, mert nőni fognak. Aranybarnára sütjük őket (kb. 20 perc volt), és szilvalekvárral a talpuknál összeragasztjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése